Szeretem a szépen megformált tárgyakat, de azt még jobban, ha ez a szépség nem csak öncélúan van jelen, hanem az adott tárgy funkciójával összhangban nyer értelmet. Nem mondok újdonságot azzal, hogy Olaszországban milyen nagy hagyománya van a dizájn kultúrának és a tervezők milyen mesteri módon álmodják meg a gyártók nagy örömére ikonikus tárgyaikat.
Nincs másként ez a világítástechnikában sem, ahol számos cég esetében is nyomon tudjuk követni a gyártó és tervező közötti gyümölcsöző együttműködést.
Szép példája ennek az együttműködésnek 1945-ben Giuseppe Ostuni által alapított Oluce cég. Az évek során az Oluce-nak sikerült egy meseszerűen kitalált, gazdag és sokrétű kollekciót felépítenie, ahol olyan termékek találhatóak, melyek túlmutatnak az aktuális divaton, és melyek az olasz design ikonjaivá váltak. A szenvedélyük és a technológiai kutatásaik egyaránt segítették őket abban, hogy esztétikus formákba ágyazhassák a fényt.
Kapcsolódás a dizájn világához
Az Oluce 1951-ben sikeresen vett részt a IX. Triennálén, a Domus magazinnak köszönhetően a nemzetközi piacon is láthatóvá váltak. 1955-ben Tito Agnoli tervező két lámpáját is jelölték a Compasso d’Oro-ra.
Tito Agnoli állólámpa no. 363 (Kép forrása)
1956-ban újabb két jelölés következett:
Tito Agnoli függesztett lámpa no. 4461 (Kép forrása)
Tito Agnoli no. 255
A forradalmi áttörést a Colombo testvérekkel való találkozás hozta meg az Oluce számára. A testvérek olyan együttműködő partnert kerestek, aki hajlandó megvalósítani merész ötleteiket. Az alapító Ostuni személyében meg is találták. Ebből a szövetségből született meg 1962-ben az Acrilica néven ismert 281-es model, egy asztali lámpa (egyik nagy kedvencem), mely a mai napig szerepel az Oluce katalógusában és amely aranyérmes lett a XIII. Triennálén. Ez a lámpatest a művészet és a dizájn találkozási pontja, ahol az innovatív anyagok elegáns módon lettek felhasználva.
Colombo – Acrilica
Az 1970-es években egy új és rendkívül fontos korszak kezdődött az Oluce számára. Történt egy tulajdonosváltás, a Verderi családhoz került a cég és ekkor jelent meg a színen Vico Magistretti formatervező, aki sok éven át volt az Oluce vezető tervezője és művészeti igazgatója, világszerte elismert örökséget hagyva maga után.
Atollo lámpája, mely ikonná vált – jelenleg is számos művészeti és dizájn múzeum kiállítási darabja – 1979-ben elnyerte a Compasso d’Oro díjat.
Magistretti Atollo no. 233
90-es évek
A svájci tervező Hannes Wettstein ’szigora’ párhuzamosan élt Riccardo Dalisi ironikus provokációival, kiszélesítve ezzel a gyártó termékpalettáját. 1995-ben az Oluce új irányt vett, ami fokozta a kollekció nemzetközi sikerét és a kritikusok elismerését. Az új formula az olyan kortárs vezető tervezők személyes nyelvezete volt, mint az angol Sebastian Bergne, az olasz Laudani&Romanelli, Fernando és Humberto Campana testvérek és az építész Toni Cordero.
2000-es évek
A múlt, a jelen és jövő összekapcsolása, ahol a geometriai formákat erősíti a szokatlan anyaghasználat és nemes felületek kézműves megmunkálása.
A nagy mesterek által hátrahagyott örökség mellett folytatódik az együttműködés a tehetséges fiatal tervezőkkel ezáltal biztosítva a cég kortárs arculatát is.
Az új generáció…
David Lopez Quincoces Ilo 187
German Design Award – 2020
Archiproducts Design Awards – 2020
